Felhőt csináló fák, nefelejcsek és hangyakalács A természet számtalan meglepetést rejt: a lombos fák befolyásolják a Föld forgását, a darvak akadályozzák a spanyolországi sonkatermelést, a tűlevelű erdők pedig esőt csinálnak. Peter Wohlleben, A fák titkos élete című sikerkönyv szerzője legújabb kötetében – a tőle megszokott eleven mesélőkedvvel – megannyi érdekes és különös példán keresztül mutatja be, milyen bámulatos kölcsönhatás és összjáték zajlik a növények és az állatok között. Hogyan épül fel a természet hatalmas óraműve, melyben minden „fogaskeréknek” megvan a maga helye és szerepe? És mi történik, ha ez a finoman kiegyensúlyozott rendszer megbillen? Mi a jobb: ha az ember „segíti” a természetet, hogy helyreálljon ez az egyensúly, vagy ellenkezőleg, ha békén hagyja? „Kertünkben nyaranta megszámlálhatatlanul sok nefelejcs virágzik. Kéretlenül benyomulnak a veteményesünkbe is, ahol aztán makacsul megtelepednek. És mivel olyan szépek, többnyire békén hagyjuk őket. A nefelejcs azonban csak azért lehet ilyen sikeres, mert van egy csapat kis szövetségese: a hangyák. A hangyák nem feltétlenül rajonganak a virágokért, legalábbis nem a szépségükért vannak oda. Sokkal inkább az éhség hajtja őket a virágokhoz, amelyek csak akkor válnak érdekessé számukra, amikor magot hoznak. Tudniillik a magok úgy néznek ki, hogy láttukra a hangyáknak összefut a szájukban a nyál. Kívülről ugyanis egy elaioszóma- (magyarul hangyakalács-) réteg borítja őket, amely olyan, mint egy süteménymorzsa. Az apró állatkák a finomságot elrágcsálják, a tulajdonképpeni mag pedig megmarad.”
Peter Wohlleben: Erdei kalauz - Növények, állatok, évszakok, kirándulás Az Erdei kalauz izgalmas felfedezőútra hív. Bemutatja a legfontosabb lombos és tűlevelű fafajokat, és elárulja, melyik nyújthat oltalmat a viharban. Mesél rókaodúkról, ahova más „bérlők” is beköltözhetnek, és megismertet a föld alatti, rafinált csőhálózattal, melyet a földigiliszták építenek ki. Elmondja, milyen erdei gyümölcsöket, gombákat, leveleket és hajtásokat szabad és érdemes szedni, s megtudhatjuk, hogy a bükkfa leveleiből finom saláta készíthető. Kiderül, hogy miből lesz az erdei rágógumi, mi az az erdei telefon, és hogy miként tehetnek szert a fák vízhasra. És persze praktikus tanácsokat kapunk arra vonatkozóan is, hogy milyen ruházatban érdemes kirándulni. „Az öreg bükkállományokban tavaszonként hajtanak ki a makkok. A magoncok szikleveleikkel úgy néznek ki, mintha apró pillangók lennének. Néha egy egész csomó nő ki a földből. De hogy lehetséges ez? A bükkmakkok nehezek és – akármerről fúj is a szél – mindig függőlegesen hullanak le az anyafájuk alá. Tisztán statisztikailag nézve a törzs körül kellene kikelniük. Jó, rendben, két-három elkóricálhat egy kicsit messzebbre, de tíz vagy még több? Nem, nem a véletlen játszik itt szerepet, hanem a mókusok, vagy még inkább az egerek. Ősszel itt raktározták el téli tartalékaikat, hogy aztán a hótakaró alatt kényelmesen falatozhassanak az olajos magvakból. A magoncok tehát egy múltbeli kis drámáról árulkodnak: télen arra járhatott egy éhes róka, amely elfogyasztotta a szorgos egérkét. Az apró rágcsáló begyűjtött tartaléka tehát gazdátlanul maradt a földben, és így tavasszal ki tudott csírázni.” „Wohlleben visszaadta az erdőnek a lelkét.” Süddeutsche Zeitung
