Frits H. Julius: A fenomenológiai kémia alapjai „Az ember nem a kozmikus fejlődés véletlen mellékterméke, hanem a teremtés egészének középpontjában áll. Csak az ember kutatása által lebbenthetjük fel a fátylat a teremtés értelméről. Ha ezt az általános szabályt a kémia területére alkalmazzuk, az a következőket eredményezi: azokat a jelenségeket, melyek az anyagok kölcsönhatása során jönnek létre, illetve azokat a törvényeket, melyeknek engedelmeskednek, csak akkor ragadhatjuk mag valódi mélységükben, ha összefüggésbe hozzuk őket az emberben zajló életfolyamatokkal. Ennek belátása nemcsak a kémia mint szakterület, hanem a kémiát tanító tanár számára is óriási jelentőséggel bír. Hiszen csak akkor várhat el igazi érdeklődést tanítványaitól, ha tárgya a legszorosabban összefügg az ember lényével...” A tartalom: Előszó Bevezetés (Wolfgang Schad) Alapvető adalékok a kémiatanítás módszertanához Tanítás a 7. osztályban (tűz,só,víz,fémek) Tanítás a 8. osztályban (cukor, keményítő,fehérje,zsírok,olajok) Tanítás a 9. osztályban (szén-dioxid-asszimiláció, alkohol, keményítő, növényi savak,cellulóz,zsírok és zsírsavak)
Ajánló: 1810-ben jelent meg a Színtan, amit élete vége felé Goethe fő művének nevezett. Ebben a könyvben a természettudós Goethe lép elénk, akinek kisérlezető kedve, vizsgálódásainak érzékletes leírása jól mutatja, hogy személyében elválaszthatatlan a költő és tudós, a művész és a gondolkodó. agyarul eddig csak részlletek jelentem meg a műből: ebben a könyvben a Didaktikai résznek - a háromrészes mű legfontosabb részének- teljes magyar szövegét adjuk az olvasók kezébe, jegyzetekkel és színes ábrákkal kibővítve. Megjelenése óta a Színtan mindmáig alapvető tájékozódást nyújt a színek világában a színek iránt érdeklődő művészek, gondolkodók és a legkülönfélébb foglalkozást űző emberk számára. A Didaktikai rész hat alfejezete a színek különféle megjelenési módját, létrejöttük okát és egymáshoz való viszonyukat tárgyalja. A hatodik rész , ami a színek pszichikai hatásáról szól, ma is ugyanúgy érvényes, mint 200 esztendeje. Ajánljuk a könyvet minden olvasónak, aki már rácsodálkozott agy naplemente színeire, a szivárvány csodájára, a távoli hegyek kékségéra, régi és modern festők képire...Ha a színes képtáblák segítségévela leírt jelenségeket már megértettük, vásárolhatunk egy olcsó prizmát és magunk is elvégezhetjük az egyszerű és tanulságis kisérleteket, melyekhez a megfelelő ábrák szintén megtalálhatók a könyvben . A Színtan az egyetem műveltség, a kultúra egyik alapműve, ma is megkerülhetetlen, tanulságos- és szórakoztató. A könyv megjelenését a Goethe intézet támogatja.
Ajánló: Rudolf Steiner fiatal korában sok évig tanulmányozta Goethe természettudományos műveit a weimari Goethe és Schiller Archívum munkatársaként. E művében a goethei világszemlélet mélyebb alapjait írja le, a kutató, szemlélődő, egy személyben művész és tudós Goethét állítva elénk. Bemutatja, hogy a maga korában Goethe milyen tudományos és filozófiai irányzatokkal találkozott, és ezekhez viszonyulva hogyan alakította ki a maga világnézetét, melynek alapvonása a világ egységes mivoltának, ember és természet, szellem és matéria összetartozásának gondolata. Megismerjük a metamorfózistan kialakulását, a színtan munkálatait és Goethe egyéb területeken végzett kutatásait. Az elmélyült, pontos megfigyelés, a fogalmak elevenné tétele az érzékelt tárgy viszonylatában, az előítéletektől mentes gondolkodás: ezeket mi is megtanulhatjuk a goethei szemléletmódból, és gyümölcsözővé tehetjük a magunk területén, bárhol is legyen helyünk az életben. Szerző: Rudolf Steiner, GA 6 Kiadó: Genius, 1. kiadás 2012 180 oldal, lágy borítású, ragasztott
A mikroelemek élettani hatásának megismerése ahhoz is hozzásegít bennünket, hogy az élővilág, ezen belül az ember élete mentes maradjon a mérgezések okozta betegségektől, illetve a mikroelemekkel is kellően ellátott táplálkozás ne károsítsa egészségünket, sőt védje meg a kórokozóktól és betegségektől. Tartalom Az élettani folyamatokra is érvényes kémiai szemléletről – A földet alkotó elemek csoportosításának szempontjai – Az élettani védekezési mechanizmusok és a mikroelemek – A mikroelemek felvétele, mozgásuk az élő szervezetben – A mikroelemek közötti kölcsönhatások – A mikroelemek és a környezetszennyeződés, -védelem – A mikroelem-kutatás és az analitikai kémia fejlődése – Az interdiszciplináris szemlélet a mikroelem-kutatásban – A létfontosságú mikroelemek – A kedvező élettani hatású mikroelemek – A nem kedvező hatású és kevéssé ismert mikroelemek.
Peter Wohlleben: Erdei kalauz - Növények, állatok, évszakok, kirándulás Az Erdei kalauz izgalmas felfedezőútra hív. Bemutatja a legfontosabb lombos és tűlevelű fafajokat, és elárulja, melyik nyújthat oltalmat a viharban. Mesél rókaodúkról, ahova más „bérlők” is beköltözhetnek, és megismertet a föld alatti, rafinált csőhálózattal, melyet a földigiliszták építenek ki. Elmondja, milyen erdei gyümölcsöket, gombákat, leveleket és hajtásokat szabad és érdemes szedni, s megtudhatjuk, hogy a bükkfa leveleiből finom saláta készíthető. Kiderül, hogy miből lesz az erdei rágógumi, mi az az erdei telefon, és hogy miként tehetnek szert a fák vízhasra. És persze praktikus tanácsokat kapunk arra vonatkozóan is, hogy milyen ruházatban érdemes kirándulni. „Az öreg bükkállományokban tavaszonként hajtanak ki a makkok. A magoncok szikleveleikkel úgy néznek ki, mintha apró pillangók lennének. Néha egy egész csomó nő ki a földből. De hogy lehetséges ez? A bükkmakkok nehezek és – akármerről fúj is a szél – mindig függőlegesen hullanak le az anyafájuk alá. Tisztán statisztikailag nézve a törzs körül kellene kikelniük. Jó, rendben, két-három elkóricálhat egy kicsit messzebbre, de tíz vagy még több? Nem, nem a véletlen játszik itt szerepet, hanem a mókusok, vagy még inkább az egerek. Ősszel itt raktározták el téli tartalékaikat, hogy aztán a hótakaró alatt kényelmesen falatozhassanak az olajos magvakból. A magoncok tehát egy múltbeli kis drámáról árulkodnak: télen arra járhatott egy éhes róka, amely elfogyasztotta a szorgos egérkét. Az apró rágcsáló begyűjtött tartaléka tehát gazdátlanul maradt a földben, és így tavasszal ki tudott csírázni.” „Wohlleben visszaadta az erdőnek a lelkét.” Süddeutsche Zeitung
Könyvünk azt a feladatot tűzte maga elé, hogy megmutassa: a ma még szinte általánosan uralkodó materialista természet-szemlélet meghaladható, az anyag lényszerű szemléletével. Egy nem materialista kémia először persze képtelenségnek tűnik, hiszen éppen az anyagról szóló tudománynak a materiális törvényszerűségekből kellene kiindulnia. Az általunk kifejtendő szubsztanciatanban azonban egyáltalán nincs szó e törvények tagadásáról. Vizsgálódásaink kiindulópontját éppen hogy a jelenségek és ezek törvényszerű folyamatai alkotják. Az emberek azonban gyakran és túlságosan könnyen megfeledkeznek arról, hogy a törvények érvényességének határaira is tekintettel legyenek. Egy műszaki szakembert joggal tekinthetnénk ostobának, aki ugyan ismeri egy vasgerenda teherbíró képességét, de akkor is ezzel számolna, amikor a gerenda anyaga hevítés hatására már egy másik halmazállapotba ment át. Így járnak el azonban manapság, amikor a Földön érvényes törvényszerűségeket a „millió fényévnyi” távolságokba is kivetítik a világegyetembe. A szerző évtizedeken keresztül olyan kísérleti kutatásokat folytatott, amelyek az anyag kozmikus lényének megismerésére irányultak, és ezzel az egész természetszemlélet számára új nézőpontot mutattak fel. De ettől függetlenül: már a dolgok minőségi vonásaira érzékeny pillantás kifejlesztése is új megvilágításba helyezheti az egyébként jól ismert jelenségeket. A materialista természetszemlélettől való elfordulás először semmi egyebet nem jelent, mint hogy a jelenségeket újra szemügyre vesszük egyfajta gondolkodó megismerést gyakorolva, ahelyett, hogy azokat csupán a mérték, a szám és a súly alapján ítélnénk meg, olyan „magyarázatokat” fűzve hozzájuk, melyeknek köszönhetően megmerevednek a hipotézisek és teóriák világában. (Részlet az első német kiadás előszavából)
A harmadik kötet tartalmából: A világegyetem hatása a növényekre. A kőzetekben szunnyadó élet gyógyító hatása. A színek hatása a szemre és az emberi hangulatra. A newtoni és a goethei színelmélet. A fekete, a sárga és a fehér emberi bőrszín. Ezek viszonyulása a fényhez és a hőhöz. A bőrszín kapcsolata az aggyal, illetve összefüggése az ösztönökkel, az érzelmi világgal és a gondolkodással. A barna és a rézvörös bőrszín. A fehér faj sajátossága és szellemi feladata. Az európai és az amerikai gondolkodásmód fő különbsége. Dante világképe. A Föld körül elhelyezkedő egyes bolygószférák és meghatározott hatásuk az emberre. A járás, a beszéd és a gondolkodás. A kisgyerekek kozmikus bölcsessége és a felnőttek álmai. Mikor álmodunk? Szamárköhögés és asztma. Fájdalmat az asztráltestünk érez. Az asztráltest formálódása az élet során. Az emberi lélek csak emberi testben születhet újra, állati testben nem. Asztráltestünk állapota meghatározza a következő életünk asztrális minőségét. Az un. Munkáselőadások, amelyeket Rudolf Steiner 1922. augusztsus 2. és 1924 szeptember 24. között tartott a Goetheanum építkezésén dolgozó munkások számára. Ezek témája nem zárt előadásciklusok voltak, és nem az antropozófiát jól ismerő hallgatósághoz szóltak, hanem egyszerű, munkás emberekhez. Kezdetben Steiner kötetlenül beszélgetett az ott dolgozókkal és az eérdeklődés hatására rendszeresen előadásokat tartott számukra. A kérédések és témák spontán módon merültek fel a résztvevők igényeinek megfelelően. Az előadások stílusa, frissesége és közvetlensége , olykor meghökkentő állításai is segíthetik az érdeklődőket az antropozófiai gondolkodásmód és világkép megértésében. Szerző: Rudolf Steiner, GA 349 Kiadó: Genius, 1. kiadás 2019 298 oldal, lágy borítású, ragasztott
Szellemtudományos impulzus a fizika fejlődéséhez: Fény, szín, hang, tömeg, elektromosság, mágnesesség Az első természettudományos kurzust Rudolf Steiner az akkor alakuló Waldorf-iskola tanárainak tartotta Stuttgartban. Ez Fény-kurzus néven vált ismertté, bár ezekben az előadásokban Steiner nemcsak a fénnyel és a színekkel foglalkozott, hanem a jelenségek sokkal szélesebb területeivel is: beszélt a hangról, tömegről, elektromosságról és mágnesességről, de érintette még a radioaktivitást, a relativitás elméletét is, sőt az akkori fizika legújabb területét, a kvantummechanikát is. Az első természettudományos kurzus remek gondolatébresztő és kérdéseket felvető könyv minden Waldorf iskolában tanító pedagógus számára. Természettudományokat oktatóknak pedig nagyon érdemes ezzel a másfajta szemmel ránézni a tudományra, elgondolkodni és esetleg elvégezni egy-két egyszerű kísérletet.
A vegyészmérnök végzettségű Wilhelm Pelikan (1893-1981) igen korán, még egyetemi hallgató korában ismerkedett meg az antropozófiával és Rudolf Steinerrel. A bécsi tanulmányait befejezve 29 évesen átveszi annak a gyógyítóanyag előállító üzemnek a vezetését, amely később Weleda néven vált ismertté. Negyven éven át tevékenykedik itt, jelentős kutatói munkát végezve. Mindeközben szemináriumokat vezet és szerzője több alapvető műnek (pl. Gyógynövénytan). Tartalom: A fémlényiség hatása a Kozmoszban, a Földön és az emberben Fémes állapot a földi létben A fémlényiség kozmikus oldala Az ólom lényisége A vas jellemképe Az arany A réz a természeti birodalmakban és az emberben A higany – Lénykép Az ezüst néhány lényeges jellemzője A cink a természeti folyamatokban és az emberi organizációban Az aluminium az anyagból lett ezüst A nikkel és a kobalt – A vas testvérei Az antimonról A kén lényegiségéről A fémburok hatása a növekedő növényekre A magnézium a fény-fém A fluor és a fluor-folyamat Az urán a léttől való eloldódás féme
