A kövesmalmi őrlésről: A kővel való őrlés egy kicsit visszatért a múlthoz. Ez az a mód, amellyel a lisztet hagyományosan őrölték, még az ipari forradalom előtt. Két nagy kőből áll, amelyek szinte szeletelve haladva addig őrlik a búzát, amíg az lisztté nem válik. Mivel ebben az őrlési folyamatban a búza kevéssé melegedik, mert a hőt inkább a kő veszi fel, így a hő nem károsítja a búza finom egészséges zsírjait. Ezáltal egy finom szerkezezű, tiszta textúrájú liszt áll elő. Ezután enyhén szitálják, hogy megszabaduljanak a korpa egy részétől, és fehér lisztet kapjanak. A kővel őrölt liszt különösen alkalmas a lassú erjedésre, több tápanyagot tartalmaz, mivel több korpát tart meg, ezért sokkal ízletesebb kenyeret eredményez a vele való kenyérsütés. A kővel őrölt liszt textúrája egy sűrűbb kenyeret eredménye a pékek szívesen ragaszkodik ahhoz, hogy az íz (és tápanyag), amely a kőmalmi lisztből származik megmaradjon. Ezzel ellentétben manapság a liszt döntő többségét hengeres malmokban készítik. Ez egy gyorsabb technika, amely következetesebb, finomabb textúrát ad a lisztnek. A búza áthalad két nagy acélhenger közepén, és áthaladva összetörik, eltávolítva és elválasztva a külső korpaszakaszt, amikor áthalad. Lényegében fehér liszt marad, aztán a korpák egy részét tovább feldolgozzák és aprítják, majd visszaadagolják a fehérbe, hogy teljes kiőrlésű lisztet állítsanak elő.
