Van annak már sok-sok esztendeje, mikor a káposztát még kézzel gyalulták, s a ház udvarán a dézsa körül ott serénykedett az egész család. A férfiak vágták a nagy, gömbölyű fejeket, az asszonyok illatos fűszert hintettek közé, s a gyerekek kacagása kísérte a taposás neszét. E savanyúkáposzta is efféle módon született: gyalulva, dézsába taposva, hagyományos fűszerrel, ahogy azt nagyanyáink tanították, s ahogy az idő bölcsen megőrizte. Nem sietett benne semmi, minden a maga rendje szerint történt: a só, a fűszer, az érés, a türelem – s mindez együtt adja azt a roppanós, illatos ízt, amit csak a régiek tudtak. Az Újfehértói Ízbirodalom ezen káposztája nem csupán étel, hanem emlék. Egy falat belőle, s mintha visszacsengene a múlt: a sparhelt duruzsolása, a kamra hűvös illata, s a régi idők rendje, mikor még minden munka mögött ott állt a szív. Így lett ez a káposzta az otthon íze – egyszerű, tiszta, becsületes. Olyan, amilyet csak a hagyomány és a szeretet együtt tud teremteni.
Van annak már sok-sok esztendeje, mikor a káposztát még kézzel gyalulták, s a ház udvarán a dézsa körül ott serénykedett az egész család. A férfiak vágták a nagy, gömbölyű fejeket, az asszonyok illatos fűszert hintettek közé, s a gyerekek kacagása kísérte a taposás neszét. E savanyúkáposzta is efféle módon született: gyalulva, dézsába taposva, hagyományos fűszerrel, ahogy azt nagyanyáink tanították, s ahogy az idő bölcsen megőrizte. Nem sietett benne semmi, minden a maga rendje szerint történt: a só, a fűszer, az érés, a türelem – s mindez együtt adja azt a roppanós, illatos ízt, amit csak a régiek tudtak. Az Újfehértói Ízbirodalom ezen káposztája nem csupán étel, hanem emlék. Egy falat belőle, s mintha visszacsengene a múlt: a sparhelt duruzsolása, a kamra hűvös illata, s a régi idők rendje, mikor még minden munka mögött ott állt a szív. Így lett ez a káposzta az otthon íze – egyszerű, tiszta, becsületes. Olyan, amilyet csak a hagyomány és a szeretet együtt tud teremteni.
