Könnyen gondozható, nagy, lenyűgözően látványos, pozsgás növény, ami beltéri vagy kültéri tartásra is alkalmas. Az agávé növények lassan növekvő növények, amelyek kevés gondozást igényelnek, feltéve, hogy rengeteg, nagyon erős fényt kapnak. Ezeknek a pozsgás növényeknek vastag, húsos, tüskékkel szegélyezett levelei vannak, amelyek egy hegyes pontban végződnek. A levelek rozetta formában rendeződnek, így alakítva ki a növény törzsét. Az agave növény nedve meglehetősen irritáló, a tüskék és az élesek, kemények és fájdalmasak, ha megszúrnak. Ezeket a növényeket mérgezőnek tekintik, ezért háziállatoktól és gyermekektől távol kell tartani. Fényigény Az agávé növények egész évben nagyon erős fényt igényelnek. Előfordulhat, hogy az agávét otthon vagy irodában különböző helyere kell áthelyezni, mivel az évszakok változásával, a növény nem jut elegendő fényhez. Az erős fény hiánya a növény rothadásához vezethet. Az agávé növényeket meleg időben ki lehet helyezni teraszra vagy akár a kertbe is. Vízigény Ősszel és télen, amikor az agávé növények pihennek, hagyjuk a talaj felső részét kiszáradni mielőtt újra öntöznénk. Tavasszal és nyáron, amikor a növény aktívan növekszik, csak akkor locsoljuk, amikor a talaj felső 5-10 cm kiszáradt. Vigyázzunk a túllocsolásra, mivel a agávé növények jobban kedvelik a száraz környezetet, mint a folyamatos nedvességet. Tápozás Tavasszal és nyáron, amikor a növény aktívan növekszik, havonta érdemes egy kiegyensúlyozott növényi táppal locsolni, amelyet az ajánlott erősség felére hígítsunk. Soha ne műtrágyázzuk ősszel és télen, mivel ez a növénynek árthat. Hőigény Az agávé növények kedvelik a meleg hőmérsékletet. Tavasszal és nyáron 21–27 °C közötti hőmérsékletet szeretik, ősszel és télen pedig hűvösebb hőmérsékleten, 10–16 °C-on lehet a növényt pihentetni. Az agávé növény levelei viaszos bevonattal rendelkeznek, ami megóvja a növényt az intenzív párologtatástól. Ez a bevonat képes a bejövő hő akár 75%-át is visszatükrözi, így védekezve a túlmelegedés ellen. Páraigény Az agávé növények, mint az összes pozsgás növény, nagyon kevés páratartalmat igényelnek. A magas páratartalom korona-, szár- és gyökérrothadást okozhat. Virágzás A szabadban, miután a növény elég energiát eltárolt, egy magas, fa alakú virágot növeszt. Beltérben tartott agávé növény ritkán virágzik. Kártevők Az agávé növények fő kártevője a zsizsi (ormányosbogár), amelyre figyelni kell. Az ormányosbogár megrágja a leveleket, petéket rak a levelekbe, majd a kikelt lárvák elfogyasztják a levél belsejét. A levél rágott sebein baktériumok is bekerülhetnek a levélbe, amelyek rothadást okoznak. Az atkák is problémát jelenthetnek a növény számára. Betegségek Az Erwinia és a gombafusarium növénybetegség a növény leveleinek, szárának és gyökerének rothadását okozza. Talaj Az agávé növények a levegős, vízáteresztő talajt kedvelik. Egy általános kaktusz talaj nagyon jó választás számukra. Ültetés A virágedény választásánál figyeljünk a növény méretére illetve arra, hogy a víz könnyen áthaladjon és ne maradjon a kaspóban. Az agáve növények lassú növekedésüek, ezért csak ritkán kell átültetni. Nehezen viselik az átültetést, ezért amennyire lehet, mellőzük a gyökerek zaklatását. Amikor átültetjük, vigyázzunk arra, hogy ne kerüljön túl mélyre, mivel ez a szár rothadását okozhatja. Visszavágás Az agávé növényeket ritkán kell visszavágni. A metszés lényegében abból áll, hogy levágjuk az elszáradt virágot illetve az elhalt leveleket a növény alsó részen. Szaportítás Az agávé növények a kertben hajtásokat növesztenek. A növény szaporításához a hajtásokat el távolítani, majd hagyni néhány napig pihenni, mielőtt elültetnénk őket. Ez lehetővé teszi a hajtások gyökerének a kiszáradását és megakadályozza a gyökérrothadást az ültetés után. Ne ültessük a hajtásokat túl mélyre, ezáltal elkerülhetjük a szár rothadását. A beltéri agávé növények ritkán hoznak hajtásokat, így a hajtásokkal való szaporítás elsősorban a kültéri agávé növényekre vonatkozik. Beltérben tartott agávé növényeket nagyon nehezen lehet szaporítani.
A bablevelű varjúháj közepesen magas évelő, pozsgás növény, mely sziklakertekbe valamint kőedényekbe való ültetésre is remek választás. Levélzetét ovális, húsos levelek alkotják, melyek jól raktározzák a nedvességet. Rózsaszínű virágai bogernyőben nyílnak a nyár második felében, valamint ősz elején. Virágait nagyon szeretik a pillangók, ezért, ha olyan kert kialakítására törekszünk, amivel pillangókat, vagy méheket szeretnénk a kertünkbe csalogatni, akkor is jó választás.
A bókoló billbergia gondozását tekintve, mint a legtöbb broméliaféle, nem igényes, ám jó, ha betartunk néhány alapszabályt. Kedveli a világos helyeket, ám ne tegyük cserepét tűző napra, mert ez a levelek megégését okozhatja. Mivel élőhelyén is meleg van, ezért kedveli a meleget, nyáron éppen ezért kihelyezhetjük a cserepét a szabadba (de csak félárnyékba!), télen viszont teleltetni kell, különben elfagy. Tolerálja télen a hűvösebb helyeket, ezért fűtetlen helyiségben is teleltethetők. (Télen 16-24 C fok szármára az ideális, ám már a 4 C fokot is elviseli). Vízigényes növény, nyáron rendszeresen, télen nagyobb időközönként öntözzük (jobb, ha hagyjuk a földjét kicsit kiszáradni), és nyáron párásíthatunk is körülötte. A vizet a leveleiből, virágaiból hasznosítja, és mivel sekélyen gyökerezik, elég, ha a levéltölcséreket töltjük fel vízzel. Nyáron érdemes kéthetente tápoldatozni, amit télen hagyjunk el. Átültetni elegendő két-háromévente, vagy inkább csak akkor, ha a növény kinőtte a cserepet. Az átültetést tavasszal végezzük, A típusú virágföldbe.
Közepes termetű dísznövény, kb. 40-60 cm magasra nő. A szárazságot jól viseli, jó ellenálló képességű virág, kaspóba és virágágyásba is ültethetjük. Lándzsa formájú levelei szépen kiemelik hangsúlyos fészekvirágzatát. Virágai élénk színűek, júniusban bontanak szirmot és egész nyáron díszlenek.
Talán az egyik legrégebben használt növényünk a népi gyógyászatban a kövirózsa, melyet neveznek még kőrózsának, mennydörgő fűnek vagy fülfűnek is. Elsősegélynyújtásra használták nagyon régen. A tizenkilencedik században minden háztetőre kövirózsát kellett ültetni, mert a néphiedelem szerint megvédte az ott lakókat a boszorkányságtól és a villámlástól. Igénytelen, szélsőségesen szárazságtűrő növény. A napfényes helyet meghálálja, annál jobban fejlődik minél több fény éri. Egész évben szaporítható a kövirózsa, sőt magától is szaporodik. Az anyanövények indákat fejlesztenek, melyeken sarjkezdemények jönnek létre. Mivel a növény sekélyen hozza gyökereit, alkalmas sziklakerti növénynek, vagy ültethetjük edénybe és még a falakon is megél
A virágok, is mint minden élőlény megérzik azt, hogy szeretik őket, így a kaktuszok is. Ha nem kapnak megfelelő gondoskodást, szeretet hiányában elpusztulnak. Gondozása: Tavasszal és nyáron szereti a levélkaktusz a meleget, de télen a nyugalmi időszakban ne legyen az állandó hőmérséklet nyolc és tíz foknál magasabb. Virágoztatása: A levélkaktusz virágai a hosszú levelek végén találhatók. A növény, ha egészséges a levelei zöldek és fényesek. Néhány fajtának húsz centi hosszú is lehet a virága. Piros színben pompázik.A levélkaktuszok virágainak illatuk nincs.
A menyecskeszem vagy szépecske közepes termetű évelő növény. Könnyen nevelhető, igénytelen növény, amely az átmeneti szárazságot is elviseli, virágágyásunkat egész nyáron díszíti sárga színű virágaival. Fényigényes növény, világos vagy tűző napos helyre ültessük, árnyékba semmiképp. Talajjal szemben nem válogatós, már az átlagos tápanyag tartalmú talaj is elég számára, egyedül az lényeges, hogy jó vízgazdálkodású föld legyen.
Alkalmazható ízületi és reumatikus fájdalmakra, allergiás problémákra; de ideális elsősegélynyújtó szerként is: alkalmazható különféle sérülésekre, égési sebekre. Kitűnő vérzéscsillapító, fertőtleníti a sebet és gyorsítja a sebgyógyulás folyamatát. A kozmetikai ipar a gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő hatása mellett a bőr regenerálódását, hámosodását segítő tulajdonságát használja ki a különféle bőrápoló szerek hatóanyagaként. Az aloéból kivont friss gél ideális a külsőleg történő alkalmazásra, és erre az otthon termesztett növényt is fel tudjuk használni. A növény külső, húsosabb leveleiről éles késsel vágjunk le egy darabot, és szabadítsuk meg a külső bőrszövettől. A levél belsejében található víztiszta, kesernyés szagú és nyálkás gélállományt közvetlenül rákenhetjük a kezelendő bőrfelületre.
