A bablevelű varjúháj közepesen magas évelő, pozsgás növény, mely sziklakertekbe valamint kőedényekbe való ültetésre is remek választás, jól bírja a szárazságot. Levélzetét ovális, húsos levelek alkotják, melyek jól raktározzák a nedvességet. Rózsaszínű virágai bogernyőben nyílnak a nyár második felében, valamint ősz elején. Virágait nagyon szeretik a pillangók, ezért, ha olyan kert kialakítására törekszünk, amivel pillangókat, vagy méheket szeretnénk a kertünkbe csalogatni, akkor is jó választás.
A bókoló billbergia gondozását tekintve, mint a legtöbb broméliaféle, nem igényes, ám jó, ha betartunk néhány alapszabályt. Kedveli a világos helyeket, ám ne tegyük cserepét tűző napra, mert ez a levelek megégését okozhatja. Mivel élőhelyén is meleg van, ezért kedveli a meleget, nyáron éppen ezért kihelyezhetjük a cserepét a szabadba (de csak félárnyékba!), télen viszont teleltetni kell, különben elfagy. Tolerálja télen a hűvösebb helyeket, ezért fűtetlen helyiségben is teleltethetők. (Télen 16-24 C fok szármára az ideális, ám már a 4 C fokot is elviseli). Vízigényes növény, nyáron rendszeresen, télen nagyobb időközönként öntözzük (jobb, ha hagyjuk a földjét kicsit kiszáradni), és nyáron párásíthatunk is körülötte. A vizet a leveleiből, virágaiból hasznosítja, és mivel sekélyen gyökerezik, elég, ha a levéltölcséreket töltjük fel vízzel. Nyáron érdemes kéthetente tápoldatozni, amit télen hagyjunk el. Átültetni elegendő két-háromévente, vagy inkább csak akkor, ha a növény kinőtte a cserepet. Az átültetést tavasszal végezzük, A típusú virágföldbe.
A deres csenkesz, ellenálló, jó adottságú díszfű, szereti a napot, valamint jól tűri a szárazságot is. Egyedül a nedves környezetet nem kedveli. Ültetési helyéül tűző napos és világos helyet egyaránt választhatunk. Talajok közül leginkább a soványabb talajtípusokat kedveli. Öntözni nem kell, vízigénye kimondottan alacsony. Tavasszal érdemes visszavágni, ezt megtehetjük például akkor, amikor megszabadítjuk elszáradt leveleitől.
A kövi varjúháj elterülő, hosszúkás, pozsgás levelű évelő, mely társításba vonva, mint szegélynövény alkalmazható, de sziklakertekben is alkalmazható. Könnyű gondozása és szárazságtűrése miatt a kis vízigényű kertek egy kedvelt növényfaja. Önállóan felhasználva talajtakaróként vagy gyeppótlóként használhatjuk.
A virágok, is mint minden élőlény megérzik azt, hogy szeretik őket, így a kaktuszok is. Ha nem kapnak megfelelő gondoskodást, szeretet hiányában elpusztulnak. Gondozása: Tavasszal és nyáron szereti a levélkaktusz a meleget, de télen a nyugalmi időszakban ne legyen az állandó hőmérséklet nyolc és tíz foknál magasabb. Virágoztatása: A levélkaktusz virágai a hosszú levelek végén találhatók. A növény, ha egészséges a levelei zöldek és fényesek. Néhány fajtának húsz centi hosszú is lehet a virága. Piros színben pompázik.A levélkaktuszok virágainak illatuk nincs.
Igazi igénytelen szobanövény. Notorikus öntözéselfelejtőknek is bátran ajánljuk! Legjobban az ablakpárkányon érzi magát. Télen érdemes hűvös és fényes helyen (például fűtetlen lépcsőházban, beépített verandán) tartani. A téli hónapokban elég havonta egyszer locsolni, mert rengeteg nedvességet tárol a leveleiben. Nyáron ki lehet vinni a teraszra és az erkélyre.
A vaskoslevelű bőrlevél, vagy Medvetalp rendkívül egyszerűen nevelhető, talajtakaróként is ültethető évelő növény, mely hatalmas leveleivel, valamint virágaival is kertünk dísze lehet. Jól mutat a kert árnyékosabb részeiben is. Nagyméretű, bőrszerű, húsos kanál formájú levelei félörökzöldek, a hidegebb hónapokban bronzos, bordós árnyalatot kapnak. A rózsaszín különböző árnyalataiban játszó bugás virágzatai, a vaskos szárak tetején nyílnak kora tavasszal. A vaskoslevelű bőrlevél félárnyékos helyen, jó vízelvezető képességű, humuszban gazdag talajba ültetve fejlődik legszebben. Az átmeneti szárazságot tolerálja, tartósan száraz időszakokban érdemes mérsékelten öntözni.
